Kastélyok & sziluettek
Tök mindegy hol tart az ember a rajzos útján -először fog életében tollat, vagy tíz éve rajzol és kb. mindent látott már- bármikor szembe jöhet egy olyan feladat, ami látszólag meghaladja a képességeit. Ilyenkor érdemes a szokásos eszköztárat elhagyni, és más nézőpontból közelíteni a problémát.
Mindenkinek van egy tipikus módszere. Ez lehet iskolában tanult, tiktok-ról ellesett, vagy csak szimplán a hosszú évek megszokásából kialakult munkamódszer, ahogy a dolgokat intézni szokta. Az esetek többségében ez kapóra jön: időt sprórolsz azzal, hogy nem kell gondolkodnod azon, hogyan állj neki egy rajznak. Viszont, ha olyan téma jön szembe amivel még nem találkoztál, könnyen lehet, hogy a szokásos megközelítésed csődöt fog mondani.
Az iskolai út
A legtöbb helyen, ahol hagyományos rajzoktatás zajlik, a következő lépéseket szokták sulykolni már az elejétől kezdve:
találd meg a helyed (ahonnan rajzolni szeretnéd a témát, a nézőpotodat)
fő tengellyel, befoglaló formával indíts
keresd meg a fő arányokat, találj szerkezetet a látványban
ha elégedett vagy a szerkezettel, akkor foglalkozhatsz a fényekkel, árnyékokkal
gyakran ellenőrizd a rajzod, nézd meg messziről, fejjel lefelé fordítva
Ezekkel alapvetően semmi probléma sincsen, sőt! Rengetegszer az én cikkjeimben is hasonló tanácsokat találsz. Talán az ilyen megközelítés a leguniverzálisabb az összes közül, viszont teljesen figyelmen kívül hagyja a témát és a célt. Ez a módszer ugyanúgy kezeli az anatómia tanulmányként rajzolt akt modellt, mint a délutáni napfény színeit megörökíteni akaró tájképet.
A kastélyokról
Photo by Colin Watts on Unsplash
Vegyük például a fenti, visszafogott kastélyt. Ha a hagyományos úton kellene lerajzolni, akkor ismerned kell a két-, vagy három pontos perspektíva szabályait, és órákat tölthetsz azzal, hogy az összes kis belső arányt, ablakok helyét meghatározod geometriai pontossággal. Azonban ha ezek a tudások nem állnak rendelkezésedre, akkor egyetlen dolgot tehetsz: megpróbálod szemre lemásolni valahogy a látottakat.
Itt álljunk meg egy pillanatra.
Mielőtt bőszen nekiesel a másolásnak, érdemes feltenned magadnak pár kérdést:
-Hogyan szeretném megjeleníteni ezt a témát?
-Mit jelent ez a kastély nekem? Mi fontos benne nekem? (mi a célja a rajzomnak)
-Mit akarok hangsúlyozni, kiemelni, megmutatni annak, aki majd a rajzomat nézi?
Ezekre a kérdésekre többféle válasz lehetséges. Foglalkoztathat téged a víz tükröződése, és az ottani finom szín-játék. Ekkor célszerű valami színes eszközzel, pl. vízfestékkel nekiállni a dolognak, és a kastély részt szinte figyelmen kívül hagyni, vagy csak vázlatszinten megjeleníteni.
Ha inkább építészi oldalról közelítesz, akkor erre a kérdésre az is lehet választ, hogy a térbeli viszonyai a legérdekesebbek, és úristen az a rövidülés!
De mondhatod azt is, hogy egyszerűen csak szépnek találod az épületet a kis csicsáival és íveivel, és ezt a dekoratív megjelenést szeretnéd valahogy visszaadni, hangsúlyozni. Ha ebbe az irányba indulsz el, akkor is szükséged lesz arra, hogy a fő tömegét megrajzold az épületnek.
Alternatív módszerek
Az alábbiakban végig fogunk menni néhány módszeren a teljesség igénye nélkül. Igyekszem olyan példákat felhozni, amik más rajz-témáknál, más projekteken is hasznosak lehetnek számodra.
Ha a kicsit szerkesztősebb megközelítések is érdekelnek, akkor erről is írok egyes blogpostjaimban, illetve bővebben értekezem róla a könyvemben is.
Foltokból építkezés
Ha az ember egy komplex témával néz szembe, akkor célszerű valamilyen elemzési módszert, kapaszkodót keresni. A többször emlegetett perspektívikus szerkesztések helyett megpróbálhatsz nagy formákat, körberajzolható foltokat keresni, s azokra felbontani a látványt.
Fő foltok megtalálása
Elsőként keresd meg a látványban azt a két-három fő foltot, jól kivehető alakzatot, amire tudsz később támaszkodni. Figyeld meg ezek hogy viszonyulnak egymáshoz, mekkorák egymáshoz képest!
(ebben segíthet, ha összehúzod a szemed, vagy megpróbálsz nem fókuszálni a képre, ha digitális fotóval dolgozol, csak kicsinyítsd le)
Keress karakteres elemeket, ismétlődéseket
Épületek terén sokat segíthetnek az ismétlődő motívumok, jellegzetességek (pl. ablakok, boltozatok, tető-elemek). Ezek egymáshoz való viszonya (mérete, helye, alakja) sokszor önmagában meghatározza az épület jellegzetes formáját. Itt is dolgozz lazán, nem kell pontos formákat keresni.
Határozottan jelöld a fő árnyékokat
Keresd meg a látvány legsötétebb részeit, ezek segíteni fognak elhelyezni térben az épületet. Itt is a nagy árnyékoktól indulj el, a kisebbek majd abban fognak segíteni, hogy részletezni tudd a rajzodat.
Részletek kidolgozása
Miután a foltok, sziluettek segítségével fölvázoltad a látványt, és az árnyékok segítségével sikerült ezeket a foltokat részekre bontanod, a befejezés már könnyebb. Ilyenkor simán hagyatkozhatsz a szemedre nyugodtan, hiszen a fő pontjaid fixek, túl nagyot nem fogsz tévedni.
Negatív terek
A másik lehetőséged megváltoztatni a nézőpontodat. Ahelyett, hogy a konkrét tárgyra fókuszálnál, megvizsgálhatod az azt körülvevő térrészt. Mintha nem is az épületet akarnád megrajzolni, hanem a körülötte lévő “üres” levegőt.
Ilyenkor magát a tárgyat kezeld homogénnek, mintha csak egy papírból kivágott forma lenne, amit a lényeges dolgok elé helyezett valaki. Próbáld meghatározni ennek a sziluettnek a körvonalát.
Előzetes skiccek
Gyakorlásképpen megpróbálhatod először valami határozott eszközzel (pl. vastag filccel) fekete sziluettként megrajzolni az épületet, így talán könnyebb ráérezni a tömegére.
Fő sziluett körberajzolása
Itt is először a fő vonalakat próbáld elhelyezni a papíron, meghatározva az épület sziluettjét.
Mindig próbálj arányokat keresni a vonalak között, figyelj a körvonal szögeire.
Részletezés
Később, ha tovább akarsz haladni, akkor az épületen belül is használhatod a negatív tér módszert:
vizsgáld meg vele a rész formákat: mit takar ki az egyik, vagy másik torony?
figyeld meg az árnyékokat: milyen a formája? Mit takar ki?
Térbeli lapítás
Van egy harmadik, kissé különös módszer is, ami leginkább épületeknél jöhet szóba. A vetületi ábrázolás. Amikor a fenn emlegetett kérdésekre az a válaszod, hogy téged pusztán az épület elemeinek ritmusa érdekel, és egyáltalán nem akarsz foglalkozni a térbeli viszonyokkal; akkor bőven elég lehet csupán egyetlen, karakteres nézetből megrajzolni azt.
Ezt kezelheted leegyszerűsítésként, de valójában inkább fókuszálásról van szó. Arról, hogy eldöntöd, mi az, amiről beszélni szeretnél a rajzoddal, és mik azok a témák, amik most nem fontosak.
Ennél a módszernél a legbonyolultabb rész a nem látható elemek megrajzolása. Itt nyugodtan kezd azzal, hogy egy téglalalapként (vagy esetünben két téglalap) felveszed az épület fő tömegeit, és azon belül elkezded elhelyezni azt, amit egyértelműen látsz: hány darab ív van alul, mekkorák kb a tornyok, milyen a tető szöge, stb.
Ha ezekkel megvagy, akkor próbálj a meglévő részek alapján kiegészíteni azt, ami ebből a szögből nem kivehető. (Persze kereshetsz az adott kastélyról egy megfelelő szögből készült képet, de abban hol van a poén?!)
Ha megvagy a fő formákkal, akkor ízlés szerint részletezheted tovább, az ilyen vetületi ábrákon különösen jól szoktak mutatni a kis textúrák, dekoratív részletek. Például berajzolhatod néhol a tégla mintáját, vagy egy-egy díszítőelemet.
fő formák felrajzolása
rész-elemek meghatrozása
kiegészítés dekoratív elemekkel
Keresd meg a saját utad!
A lényeg sohasem az, hogy hogyan “kellene” valamit megrajzolni. Láttam olyan videót is, ahol valaki portrét készített úgy, hogy sűrűn elhelyezett tűk köré tekert cérnával alakította ki a tónusokat. Vagy olyat is láttam, aki tűzőgéppel dolgozott fa felületen, és a fém kapcsok adták ki végül a látványt. Persze ezen a blogon a rajzolással foglalkozom, de de azért azt fontos megjegyezni, hogy az ábrázolásnak, egy látvány visszaadásának ezernyi módja lehetséges.
Amikor majd nekiállsz a kastélyok tanulmányozásának, akkor ezt ne feledd, és nyugodtan találj ki új módszereket, új fajta megközelítéseket. Nem muszáj leragadni a fenti, példaként említett három iránynál, kísérletezz bátran!
Sok rajzos elköveti azt a hibát, hogy mindenről egyszerre akar beszélni: az egész épületet meg akarja mutatni a legrészletesebb módon, ahogy csak lehetséges. Sőt! Még a víz csillogását, a háttérben lévő fákat, vagy a kis összekötő híd korlátját is érdemesnek találja a megörökítésre.
Ha rám hallgatsz, akkor egy rajzon egy fő motívumot keresel, és minden mást arra használsz fel, hogy ezt a fő mondanivalót támogassa, kiemelje, hangsúlyozza.